2012. szeptember 8., szombat

Along the way

Na szóval.


Jelent bejegyzést Annának dedikálom, ugyanis azon a napon kezdtem új életet (aug. 26.), amelyiken ő anno világra jött. És véletlenek mint tudjuk nincsenek :D.

És ha már itt tartunk, új életem egy hosszú utazással kezdődött, amit most "papírra vetek".


In medias res, kezdjük ott, hogy repültem. Életemben először :D. És kurva jó volt. A legjobban persze a fel-leszállást élveztem, végig fülig ért a szám, és úgy felpörögtem, mint már ezer éve nem. De maga az út is jó volt, dumáltunk Márkkal (Bíró Márk, ktk, csoporttárs :D), bámultam ki az ablakon (feljegyzés magamnak: ne a szárny tövének környékére ülj, mert a hajtómű nagy, és sokmindent kitakar :D), néztem először a tájat, aztán a felhőket. Elsőre a sarkvidékre emlékeztetett, utána meg inkább egy habfürdőre... Persze alap, hogy eszembe jutott az Aladdinból a felhős repülős jelenet xD. Egyedül a ryanair folyamatos reklámjai zavartak, 5 percenként tolták az arcunkba bemondón is, meg a kísérők személyesen is a rágcsákat, ajándékokat, játékszelvényeket, utazási ajánlatokat... Szerencséjük, hogy az élmény háttérbe szorította a sok csicskát :D.


Már Ferihegyen is megismerkedtünk magyarokkal, de a Billundi reptéren is megtaláltunk még párat, például Stellát, aki egy szlovák lány, és bár eleinte elég visszafogott volt, mióta kipihente a jet-lagjét, kiderült, hogy nem kell félteni :D. Meg még egy-két külföldit is (fogalmam sincs hova valósiak, talán románok voltak, de legalábbis tőlünk keletre), és onnantól csapatosan csapattuk. Eredetileg átszállással mentünk volna tovább, de találtunk egy Kolding feliratú buszt, és miután Márk beszélt a sofőrrel, kiderült, hogy tényleg odamegy, ráadásul közvetlenül, úh. felszálltunk. Rajtunk kívül nem volt senki, és egész úton azt vártuk, mikor kanyarodik le egy mellékútra, és visz be minket egy vágóhídra... Még sofőrt is cseréltünk útközben xD.

De megérkeztünk, épen, egészségesen. Különféle nehézségek árán, de tudattuk Anitával (buddynk), hogy hamarabb ideértünk, jöjjön elénk hamarabb :D. A szállásra menet megismertünk még pár embert, akik nagyon kedvesen segítettek cipekedni. Egyelőre nem említek meg egyenként mindenkit, mert egyrészt lusta vagyok, másrészt könnyebb folyamatosan egy-egy újabb nevet megtanulni :D. De be lesz mutatva mindenki, nem akarok abba a hibába esni, hogy leírom, hogy ezt-meg ezt csináltuk x-szel meg y-nal, és aki olvassa, annak fogalma sincs, hogy kik azok xD Megmutatták a szállást, lecuccoltam, konstatáltam, hogy akkora a mocsok, hogy nem ma fogok vele foglalkozni, aztán elkísértek a legközelebbi boltba, ahol egyből vettem pár alapvető dolgot, meg kajának valót, mert a csomagba nem sok fért. Itt még totál elveszett voltam, egyrészt arról sincs fogalmam, hogy odahaza mennyibe kerül egy kiló krumpli, vagy fél kiló paradicsom, másrészt most rögtön egyből rá kellett állnom, a 25 korona az 25*40=1000 huf módszerre... Kábé 1,5 percenként kérdezgettem Adrit (magyar lány, szeret sokat beszélni, főleg ha sörözik :D, és már ismertem a meghallgatásról), hogy ez meg az drágának számít-e. Aztán este összegyűlt a csapat Ricsinél (szlovák srác, enyhén kocka, és állandóan zsörtölődik, szal jóarc :D), kártyáztunk, söröztünk (igen, az alapvető dolgok ezt takarták xD), aztán éjfél körül "haza"mentem, megnéztem egy film 2. felét (Lány a hídon, Zsuzsa ajánlásával, és meg kell mondjam, kimondottan tetszett), amit még otthon kezdtem el, és aludtam.


Összességében nagyon élveztem, imádok utazni, de nem szimpla utazás volt, hanem egy kisebb kaland. Amolyan bevezetés, a következő öt hónaphoz :D. Ehhez képest minden viszonylag gördülékenyen és simán ment, és tényleg csak kedves, segítőkész emberekkel volt övezve az út, ami megkönnyítette a dolgomat. Már alig várom a hazautat ilyen szempontból, és útközben is minimum 1000x elmondtam, hogy nekem már ezért megérte eljönni, még ha rögtön hazaküldenének, akkor sem bánkódnék :D.

Első bejegyzésnek ennyit, még mindig nem tudom pontosan, hogy írok le mindent, mert rengeteg-rengeteg sok minden történt, de kezdésnek sztem ideális volt :D. (Van egy olyan érzésem, hogy soha nem érem utol magam xD). Folyt. köv.


2 megjegyzés:

  1. megtiszteltetés kedves Zsombor :D figyelmesen végigolvastam ám ^^ és azt hiszem most már senki nem csodálkozik, miért feketeszakáll a blog neve. a dán mikulás már megvan télire :D

    VálaszTörlés